A zsidovinai óriás Aranyos völgye - Fehér megye Valea Ariesului - Judetul Alba

"Tordától Topánfalva felé vezetõ országút 32. kilométerénél - írja a mondát közlõ Téglás István - valamint az ahhoz közel, a hajdani római aranymosások halmain, magas diófák között rejtõzõ Lunka faluból láthatja az utas a most kopár Zsidovina hegy 907 méterre emelkedõ homlokán azokat a vulkáni eredetû sajátságos oszlopokat, trachit-tûket, melyek az itt közölt mesében mint az óriás várárnak tornácoszlopai szerepelnek. A szétgurult kövekben a torockóiak kõbányája éppen az országút mellett mélyed. Onnan távoli városokba hordják szét a faragott köveket. (...)

A mint az Aranyos balpartján kanyargó úton a Zsidovinától felfelé haladunk, a bedellõi és szolcsvai sziklák ég felé nyúló hatalmas láncolata tekint reánk, míg közvetlen közelünkben a feketére sült konglomerát sziklák különös tömege s itt-ott sajátságos sziklaszála vonja magára a figyelmet. A sziklák által szegélyezett szép szoros alsó része lunkai, felsõ része szolcsvai-szoros név alatt ismeretes, és e kettõ között a határt a podságai patak beömlése jelöli. Éppen ott az Aranyos medrében egy 20-25 méternyi hosszú sötét kõtuskó hever, mely az országútról tekintve némi kevés fantáziával egy nyugvó oroszlánhoz hasonlítható. Fejét az utóbbi idõben odanõtt bokrok lombdísszel ékesítik. Kár, hogy az út szélére nõtt égerfák sûrû lombja nyáron - azaz, amikor a turisták erre járnak, éppen úgy elrejti, mint fennebb a szolcsvai szoros egyik díszét alkotó szép vízesés felsõ részét is az elébe nõtt fák. Bár nagyon örvendetesnek és szükségesnek találom ezen vidéken a befásítást, de az ily festõi részleteknél azt csak annyira kellene alkalmazni, a mennyiben a környezetet szebbé teszi, de a látnivalót el nem rejti.

Az Oroszlánkõtõl pár kilométerrel fennebb, éppen ott, a hol a 39. oszlop áll, a balparti sziklák tetejét egy szénaboglyához hasonló sötét tömeg koronázza. Szomszédságában, de valamivel alább, a szikla oldalán egy, a két hátsó lábán álló medvéhez hasonlító szikladarab látható. Közelében akácültetvény, - a Bagolykõ mellett pedig ültetett fenyõk zöldje enyhíti a fekete konglomerát sziklák pokoli képét. Oly feltûnõk ezek a sziklaszálak, hogy nem csoda, ha a nép képzelete eredetüket a mesék és a csodák világában keresi, s az óriás által megsértett Szent Illyés bosszúja mûvének gondolja. Annyi tény, hogy az oláh nép Szent Illyés-napot szigorúan megünnepli, mert hite szerint, azt a ki e napon dolgozik ha nem is azon a napon, de elõbb-utóbb Illyés próféta villámmal sújtja. Téglás István azért, hogy az Aranyos völgyén utazók figyelmét a mesében szereplõ sziklák megtekintésére annál inkább felhívja, cikkét három rajzával és egy fényképfelvétellel illusztrálja. Csupán sejthetjük, hogy mit írna a szerzõ az Oroszlánkövet napjainkban szemlélve, a tetején ott éktelenkedõ villanyoszlop láttán. De ez csak apróság a másutt látottakhoz képest.
 

Forrás:

1. Téglás I. 1908: 3-7.
 

Irodalom:

Xántus J. 1980:11-15.

Anghel Gh. - Mahara Gh. - Anghel E. 1982.

Popescu-Argesel I. 1984.