Leánykő Aranyosmente

Csodás hegyek zöldjéből
Sziklák fehérlenek.
Fölöttük elsuhannak
Aranyos fellegek.

Kristálytisztán az aljban
Síklik az Aranyos.
A hős habokra mélán
Fehér fűz hajladoz.

Partján az égre tör fel
Merészen sziklaszál.
Csúcsára olykor-olykor
Egy büszke sas ha száll.

Mellette óriási
Szirtfal emelkedik,
A félénken lopózó
Kóborló fellegig.

Közöttük keskeny út csak.
A napsugár remeg,
Hogy benn szorúl örökre,
Soká ha ott rezeg.
 

S illan tovább... Leánykő
A sziklaszál neve.
Mond róla szép meséket
A szózatos rege.
 

Nem messze a szorostól,
Amott a Várhegyen,
Erős vár álla hajdan
Büszkén, fenségesen.
 

Ám egyszer a tatárság
Újfent eláradott,
Indít a várra immár
Halálos ostromot.
 

Gyönyörű szép leányzó,
Szebb tündér sem lehet,
Ölt karcsú termetére
Ragyogó harcmezet.
 

Maga vezérli népét...
Mit ér a hős csapat?
Sok, sok ezer pogányság
Üvöltöz ott alatt.
 

A vár vitéz őrsége
Elhullt, elvérzett,
Ibla maradt magára.
De nem sír, nem remeg.
 

Omolnak már a bástyák,
Hatalmas kőfalak.
Prédáúl a szép Ibla
Pogánynak nem marad.
 

Sötét éjjel titokban
Alá száll egyedül,
S az Aranyos partjára
Elérve menekül.
 

Kúszik a sziklaszállra,
Holott moh, fű között,
Vad hordák bosszújától
Bizton elrejtőzött.

Rom lőn a vár, de Ibla
Emléke él máig,
A sziklaszál Leánykő
Neve tanúskodik.
 

Művészi kéz faragta
Emlék, felségesebb,
Holt Caesárok porán vaj'
Mikor emelkedett?

  Versényi György
 
 
 
 
 
 

Leánykő
 
 
 

"Bede Ferke jöjj a hegyre

Nyoszolyámra fektetlek le..."

"Nem megyek én hogy is mennék

Szegény leányt szeretek én..."
 
 
 

"Visszatérek Bede Ferke"

Megingott a bokrok árnya

"Pokolba térj ne e helyre"

Sziklák között átkok szárnya
 
 
 

Felkapta a szél a fenyvest

Torockói hegyek alatt

Bede Ferke tíz juhával

Éjszakára maga maradt
 
 
 

Csillag hullott le a földre

Megvillant az erdő körbe

S aranyhajú pásztorlányka

Toppant bé a kajibába
 
 
 

Bede Ferke orcájára

Harmat hullott félő cseppek

"Juhaidnak itt az ára

Ha nem adod: elveszejtlek"
 
 
 

És csillogó aranyhaját

Ferke elé terítette

Juhait eltérítette...

Varázs fogta Ferke karját
 
 
 

Felkapta a szél a fenyvest

Torockói hegyek alatt

Bede Ferke maga maradt

Lelke fája tövises lett
 
 
 

Furulyája átkok fája

Átkot fújt a szép leányra

Pásztorlány aranyhajára

Juhainak nincsen ára
 
 
 

átok szárnya

csapj le rája

lelke csontja

sziklát fogjon

aranyhaja

szertefolyjon !

" Jaj szikla már a jobb lábam

Jaj szikla már a bal lábam ... "

Sem fenyves sem út nem hallja

Elhal kegyetlen-szép hangja
 
 
 

Átkok röpte utolérte

Szilkakő lett ösvény mentén

Leánykő lett út keresztjén

Árvasága csak az éke
 
 
 

Aranyhaj lett Aranyossá

Csillogása csobogássá

A tíz juhot szelek hajtják

Tíz falunak tíz harangját
 
 
 

Tíz falunak tíz legénye

(Mindenkinél bélelt szérke)

Azóta is aranyat mos

Folyó partján aranyat mos
 
 
 

Minden éjjel a Leánykő

Belenyúl az Aranyosba

Mit sem sejti, hogy a lábát

Bede Ferke átka mossa.
 
 
 

Bágyoni Szabó István